Tapasztalataink azt mutatják, hogy a második nyelvbeli fejlődésmenet az anyanyelv fejlődésével sok szempontból mutat azonosságot.

Elsőként a beszédértés fejlődik. Hogyan? Képzeljük el, milyen az, amikor külföldön, egy teljesen idegen nyelvi környezetben vagyunk. Hogyan is próbáljuk megérteni a bennünket körülvevő embereket? Nagyon sok információ áll rendelkezésünkre a nyelv tartalmi megértésén kívül is: értelmezzük a hangsúlyt, hanglejtést, gesztusokat, illetve a helyzetből próbálunk következtetni az elhangzottakra. Ugyanezt a stratégiát használják a gyerekek is a második nyelv belépése esetén. Ezt nevezik szituatív beszéd értésének. Később válik ki egy-egy szó a nagy halmaznyi ingeregyüttesből és kezdetben ugyan jelenti a teljes beszédhelyzetet, majd szépen, fokozatosan letisztulva válik a szókincs részévé. Az angol nyelv megértésének van még egy, a gyerekek által is gyakran használt módszere, a kulcsszavas értés. Itt nem az egészből indulunk ki, hanem egy vagy két, a helyzetben elhangzott, már ismert kifejezésbe kapaszkodva következtetünk a hallott szöveg egészére. Az óvodáskoruk alatt az angol nyelv értésében egészen változó szintre jutnak el a gyerekek. Az egyszerű nyelvi helyzeteket könnyedén megérti mindenki, és saját életkori érdeklődésnek megfelelően tud majd kommunikálni.

A beszédfejlődésben egy picit keverten jelennek meg az anyanyelvi fejlődésbeli lépcsőfokok. Gyakran jelenik meg a halandzsa, ami egyfajta játék az angollal. Igen kedves lépcsőfok ez, általában az elmélyült játék kísérőzenéje, vagy éppen egy ismert dallam átköltése, angolra fordítása. Az első laikus fül számára is figyelemreméltó lépés azonban az egyszavas válaszadások foka, ezek ugyanis mindig többet jelentenek a puszta szavaknál, így válnak helyzeti jelentéssel bíró közlésekké. Így fordíthatjuk a “water” és a “drink” közléseket úgy, hogy: “Szomjas vagyok.” vagy éppen “Kaphatok inni?” Tapasztalataink szerint az első megnyilvánulásokra kapott pozitív visszajelzés gyorsan vonzza a következő lépést a nyelv használatában, amely a gyakran hallott mondatok kicsit kusza hangsorként való ismétlését jelenti. “Can I go to toilet? Enjoy your lunch.”

Előfordulhat, hogy az anyanyelvi mondatba belekeveredik néhány célnyelvi kifejezés is, ez leginkább azokra a szavakra jellemző, amelyek kiejtésben, komplexitásban a könnyebb produkciót biztosítják. (Így hangzik el gyakrabban az a kifejezés, hogy pan ahelyett, hogy serpenyő.)

Érdekes dolog a kiejtés, az akcentus fejlődésének kérdése. Tapasztalataink szerint ebben egyéni eltérések mutatkoznak, függetlenül az idegen nyelvi nevelő kiejtésétől. Egészen szélsőséges példaként Orsikát (most már iskolába járó) említhetnénk, aki, egynyelvű magyar családból érkezett az óvodába, az édesapja elég gyakran a magyar nyelv bázisán képzett, tört angolsággal beszélt hozzá, de a kislány az iskolába menetel idejére tökéletesen képezte az angol nyelv nagyon tipikus hangzóit, és ugyan nyelvtanilag, mondat szerkezetileg hagyott a beszéde némi kívánnivalót maga után, de folyékonyan, gátlások nélkül használta a második nyelvet.

Az iskolába menetel idejére a gyerekek kialakuló aktív szókincse 80%-át főnevek képezik, 17%-ban igék, és a maradék 3 %-ban jelennek meg egyéb szófajok a beszédprodukcióban. Mondatszerkesztésükben még gyakoriak a szórendi cserék, az E/3. személyi ragozás nem jelenik meg, viszont nagy arányban képesek megkülönböztetni az egyes és többes számú főneveket, ez a beszédükben is kifejezésre jut. Az igeidők közül a folyamatos jelen, az egyszerű jelen és az egyszerű múlt kerül használatba. A személyes névmások egyes és többes száma, a jelzői és az önálló birtokos névmások egyes számú alakjai szintén megjelennek a célnyelvi beszédprodukcióban.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az iskolába kerülés időszakára kialakul egy használható, passzív és aktív nyelvismeret.