A  2002-ben induló óvodánk, Magyarországon először, ötvözte a Montessori pedagógiát és szemléletet a két nyelven (magyar-angol) való neveléssel. Az elmúlt 15 év tapasztalatai ékesen bizonyítják, hogy a két nyelv egyidejűleg való hallása, tanulása a gyermeki fejlődést elősegítik, könnyebbé teszik alkalmazkodásukat, problémamegoldó és differenciáló képességüket, az idegen nyelv iránti természetes kíváncsiságukat.
Csoportjainkban egyszerre van jelen a magyaros és az angolos pedagógus, a kéttanáros módszert erősítve.

A magyar nyelven beszélő pedagógus szerepe:

  • az anyanyelv (magyar ) fonémáinak helyes elsajátítása
  • verbális és akusztikus figyelem fejlesztése
  • helyes mondat szerkesztés, grammatikai pontosság
  • szókincsbővítés, beszéd hallás, értés és kifejezőkészség fejlesztése
  • mesék, versek,mondókák
  • a Montessori anyanyelvi nevelési terület
  • az angol nyelvi pedagógus munkájának előkészítése, megalapozása a nyelvelsajátítás és az egyéb Montessori területeken (mindennapi élet, érzékelés fejlesztés,matematika, kozmikus nevelés)

Az angol nyelvi pedagógus szerepe:

  • a gyerekekben kialakított nyelvi fogékonyságra, érdeklődésre épít
  • az idegennyelv elsajátításában követi az anyanyelvi elsajátításra jellemző lépcsőfokokat
  • fonémák, morfémák szintjén érzékelteti a különbséget az anyanyelv és az angol nyelv között
  • szituatív nyelvhasználatra alapozva fejleszti a gyerekek passzív és aktív szókincsét
  • angol mesék, versek, mondókák (Összegyűjtöttünk az évek során annyi jól használható anyagot, hogy változatossá tudjuk tenni velük az ünnepeket, hagyományainkat. Saját tárházunkat folyamatosan bővítjük )
  • nyelvi kifejezőkészség fejlesztése, a Montessori területek eszközeinek használatával
  • egyszerű és összetett mondatok alkotása, a könnyed, szinte természetes értés, gördülékeny nyelvhasználat erősítése

Mi pedagógusok is egymást támogatjuk, kiegészítjük. Az összmunka elengedhetetlen a sikeres, gyerekeket segíteni akaró tevékenységeink során.

A második nyelv fejlődésének várható lépcsőfokai:

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a második nyelvbeli fejlődésmenet az anyanyelv fejlődésével sok szempontból mutat azonosságot.

Elsőként a beszédértés fejlődik. Hogyan? Képzeljük el, milyen az, amikor külföldön, egy teljesen idegen nyelvi környezetben vagyunk. Hogyan is próbáljuk megérteni a bennünket körülvevő embereket? Nagyon sok információ áll rendelkezésünkre a nyelv tartalmi megértésén kívül is: értelmezzük a hangsúlyt, hanglejtést, gesztusokat, illetve a helyzetből próbálunk kikövetkeztetni az elhangzottakra. Ugyanezt a stratégiát használják a gyerekek is a második nyelv belépése esetén. Ezt nevezik szituatív beszédértésnek. Később válik ki egy-egy szó a nagy halmaznyi ingeregyüttesből és kezdetben ugyan jelenti a teljes beszédhelyzetet, majd szépen, fokozatosan letisztulva válik a szókincs részévé. Az angol nyelv megértésének van még egy a gyerekek által is gyakran használt módszere, a kulcsszavas értés. Itt nem az egészből indulunk ki, hanem egy vagy két, a helyzetben elhangzott, már ismert kifejezésbe kapaszkodva következtetünk a hallott szöveg egészére. Az óvodáskoruk alatt az angol nyelv értésében egészen változó szintre jutnak el a gyerekek. Az egyszerű nyelvi helyzeteket könnyedén megérti mindenki, és saját életkori érdeklődésnek megfelelően tud majd kommunikálni. 

Nézzük, hova jutunk a beszédprodukció, vagyis az angol nyelven való megnyilvánulásban:

A beszédfejlődésben egy picit keverten jelennek meg az anyanyelv fejlődésbeli lépcsőfokok. Gyakran jelenik meg a halandzsa, ami egyfajta játék az angollal. Igen kedves lépcsőfok ez, általában az elmélyült játék kísérőzenéje, vagy éppen egy ismert dallam átköltése, angolra fordítása. Az első laikus fül számára is figyelemreméltó lépés azonban az egyszavas válaszadások foka, ezek ugyanis mindig többet jelentenek a puszta szavaknál, így válnak helyzeti jelentéssel bíró közlésekké. Így fordíthatjuk a “water” és a “drink” közléseket úgy, hogy: “Szomjas vagyok.” vagy éppen “Kaphatok inni?” Tapasztalataink szerint az első megnyilvánulásokra kapott pozitív visszajelzés gyorsan vonzza a következő lépést a nyelv használatában, amely a gyakran hallott mondatok kicsit kusza hangsorként való ismétlését jelenti. “Can I go to toilet? Enjoy your lunch.”

Előfordulhat, hogy az anyanyelvi mondatba belekeveredik néhány célnyelvi kifejezés is, ez leginkább azokra a szavakra jellemző, amelyek kiejtésben, komplexitásban a könnyebb produkciót biztosítják. (Így hangzik el gyakrabban az a kifejezés, hogy pan ahelyett, hogy serpenyő.) 

Érdekes dolog a kiejtés, az akcentus fejlődésének kérdése. Tapasztalataink szerint ebben egyéni eltérések mutatkoznak, függetlenül az idegen nyelvi nevelő kiejtésétől. Egészen szélsőséges példaként Orsikát (most már iskolába járó) említhetnénk, aki, egynyelvű magyar családból érkezett az óvodába, az édesapja elég gyakran a magyar nyelv bázisán képzett, tört angolsággal beszélt hozzá, de a kislány az iskolába menetel idejére tökéletesen képezte az angol nyelv nagyon tipikus hangzóit, és ugyan nyelvtanilag, mondatszerkezetileg hagyott a beszéde némi kívánnivalót maga után, de folyékonyan, gátlások nélkül használta a második nyelvet.

Az iskolába menetel idejére a gyerekek kialakuló aktív szókincse 80%-át főnevek képezik, 17%-ban igék, és a maradék 3 %-ban jelennek meg egyéb szófajok a beszédprodukcióban. Mondatszerkesztésükben még gyakoriak a szórendi cserék, az E/3 személyi ragozás nem jelenik meg, viszont nagy arányban képesek megkülönböztetni az egyes és többes számú főneveket, ez a beszédükben is kifejezésre jut. Az igeidők közül a folyamatos jelen, az egyszerű jelen és az egyszerű múlt kerül használatba. A személyes névmások egyes és többes száma, a jelzői és az önálló birtokos névmások egyes számú alakjai szintén megjelennek a célnyelvi beszédprodukcióban.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az iskolába kerülés időszakára kialakul egy használható, passzív és aktív nyelvismeret.