A világ különböző országait és az abban élő különböző etnikumokat figyelembe véve elmondható, hogy a kétnyelvűség lényegesen gyakoribb jelenség, mint az egynyelvűség. Ezekben az országokban mindennapos jelenség, hogy a társadalom tagjainak túlnyomó része több mint egy nyelvet használ a mindennapi életben, így a többnyelvűség korántsem egy speciális, vagy rendhagyó eset, hanem sokkal inkább egy természetes, magától értetődő nyelvi helyzet. Mivel hazánk nem tartozik ezen országok közé, így számunkra nem annyira közismert milyen előnyökkel jár a kétnyelvűség, és milyen kihívásokkal kell a kétnyelvűen nevelkedő gyermeknek, vagy szüleinek szembenézni.

De mi is az a kétnyelvűség? Több okból kifolyólag a kétnyelvűség fogalmát igen nehéz meghatározni, noha számtalan definíciója létezik már a jelenségnek. Nyelvészkutatók körében a legnagyobb egyetértést egy francia nyelvész meghatározása képviseli, aki szerint kétnyelvűnek az a személy tekinthető, aki a mindennapi életében több mint egy nyelvet használ. Ellentétben a közhiedelemmel, rendkívül ritka jelenségnek számítanak azok a kétnyelvűek, akik mindkét nyelvüket „tökéletesen”, vagy akár ugyanazon a szinten beszélik. Sokkal inkább gyakorinak mondható, hogy az egyik nyelv dominánsabb a másiknál, azonban az, hogy ez melyik nyelv, az szituációtól, beszédtémától, illetve a nyelv használatának gyakoriságától is függhet. Tehát elképzelhető, hogy a kétnyelvű egyén könnyebben beszél egy bizonyos témáról az egyik nyelvén, míg egy másik adott témáról a másik nyelvén.

Korai kétnyelvűség

Korai kétnyelvűségnek azt a jelenséget nevezzük, amikor a gyermek születésétől fogva, vagy kisgyermek kora óta két, vagy annál több nyelven nevelkedik. Ez előfordulhat például vegyes házasságok esetében, amikor az egyik szülő az egyik nyelven, a másik szülő a másik nyelven beszél a gyermekhez. Kétnyelvű országokban az sem ritka jelenség, hogy az otthoni környezetben a társadalom által beszélt többségi nyelvtől eltérő nyelvet beszélnek, és a gyermek csak akkor találkozik a másik nyelvvel, amikor óvodai vagy iskolai közösségbe kerül. Míg az előző esetben egyidejű kétnyelvűségről beszélünk, az utóbbiban egymást követő kétnyelvűségről. Kisgyermekkorban való nyelvelsajátítás legfontosabb ismérve a természetes úton elsajátított nyelvtudás, melynek napjaink kutatási eredményei alapján számos előnye van a gyermek fejlődésére nézve.

A kétnyelvűség fejlődése kisgyermekkorban

A közhiedelemben sajnos meglehetősen gyakori tévhit, hogy a kétnyelvű kisgyermek valamilyen hátrányos helyzetben van egynyelvű társaihoz képest, azonban a kutatások azt támasztják alá, hogy a gyermek iskoláskorára beéri egynyelvű társait nyelvi fejlődés tekintetében. Egy kisgyermek számára éppolyan természetes, hogy egyazon időben párhuzamosan több nyelvet sajátítson el, mintha csak egy nyelvet tanulna meg használni. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a kétnyelvűségnek léteznek természetes fejlődési ismérvei, amelyek eltérnek az egynyelvű kortársak nyelvi fejlődésétől. Ezért a két eset korai nyelvi fejlődését nem tanácsos összehasonlítani, hiszen a kétnyelvű gyermek két nyelvi struktúrát épít egyazon időben, míg az egynyelvű csupán egyet. Nem ritka jelenség, hogy a gyermek kezdetben csak egy szókincset alakít ki mindkét nyelv szavait felhasználva, illetve találkozhatunk olyan helyzettel is, hogy a gyermek egy mondaton belül mindkét nyelv szavait felhasználja. A fejlődés utolsó fázisában azonban képessé válik a gyermek arra, hogy az azonos jelentésű szavakat szétválassza, majd a két nyelv nyelvtana is fokozatosan elkülönül egymástól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két nyelvet elkülönülten tárolná a gyermek, ami azokban az esetekben fordul elő, ha az egyén mesterséges módon sajátítja el a második nyelvet, azaz iskolai nyelvoktatás keretein belül.

Röviden a kódváltásról

A kétnyelvű egyéneknél gyakori jelenség, hogy kódot, azaz nyelvet váltogatva beszélgetnek egymással. Ez történhet akár egy mondaton belül is, bármilyen gyakorisággal. Az egynyelvű személynek ez a fajta kommunikáció furcsának tűnhet, és sajnos gyakran lenézően annak tudják be, hogy a kétnyelvű nem beszéli jól egyik nyelvét sem. Azonban ez a jelenség a kétnyelvű egyén sajátja; egy sajátos kommunikáció, amelynek nem feltétlenül van köze a nyelvtudáshoz. Noha a kódváltást megkülönböztetjük a kódkeveréstől, a szándékos kódváltás egy bonyolult nyelvi képesség, amely a kétnyelvű egyének számára természetes.

A kétnyelvűség előnyei

A legújabb kutatások azt mutatják, hogy számtalan előnye van annak, ha a gyermek több nyelvet is elsajátít iskolás kora előtt. Túl azon, hogy a nyelvi készségek fejlettebbek a kétnyelvűek esetében, a gyermekben egyúttal nagyobb nyelvi és kulturális tolerancia is kialakul. A kétnyelvűség hozzájárul a kognitív fejlődéshez, fejleszti a szürkeállományt, gyorsabb gondolkodásra késztet; azaz a kétnyelvű gyerekek okosabbak egynyelvű társaiknál. A matematikai képességek is fejlettebbek, hiszen fejlettebb problémamegoldó készség jellemzi őket, logikai előnyökkel rendelkeznek egynyelvű kortársaikkal szemben, illetve a legújabb kutatások szerint a kétnyelvűek olvasási és szövegértési készségei is jobbak, mint az egynyelvűeké, hiszen jobban és könnyebben összpontosítanak.

Hogyan segítsünk a gyermeknek szétválasztani a két nyelvet?

Óvodás korban a nyelvek használatát a kisgyermek személyekhez, helyzetekhez köti. Vegyes házasság esetében a kutatók azt javasolják, hogy mindkét szülő azon a nyelven beszéljen a gyermekhez, amelyiken legkönnyebben és legtermészetesebben tudja kifejezni magát. Ez az „A szülő A nyelv, B szülő B nyelv” elv.

Előfordulhat azonban olyan helyzet is, hogy bár a szülők egyazon nyelvet beszélnek, ez a nyelv eltér a tágabb környezet által beszélt nyelvtől. Ilyen esetben a nyelvek használatát a gyermek helyzetekhez köti, azaz otthon A nyelven beszélünk, de ha kilépünk a házból, B nyelvet használunk. Hasonló helyzetet produkálhat a kétnyelvű óvodai nevelés is.

Mire érdemes odafigyelni, ha kétnyelvű gyereket nevelünk?

Semmiképp se erőltessük a nyelvek használatát, hiszen könnyen alakulhatnak ki gátak a gyermekben egy bizonyos nyelv használatakor. Játékosan természetesen lehet segíteni a nyelvek fejlődését, azonban fontos, hogy olyan feladatokat válasszunk, amiket a gyermek szívesen játszik. Türelmesen várjuk ki, amíg a gyermek szétválasztja a tanult nyelveket, ne kényszerítsük őt, hogy egyik nyelvről a másikra fordítson. A fordítás nem automatikus készség, és nem tükrözi a nyelvtudást!

A motiváció

Csakúgy, mint felnőttek esetében, a kisgyermek nyelvelsajátítási folyamatában is fontos tényező a motiváció, mely ebben az esetben a tágabb környezettel és a társakkal való kommunikációt jelenti. Azaz, a gyermek olyan mértékben fogja megtanulni a nyelveit, amilyen mértékben ő ennek szükségét érzi annak érdekében, hogy egy közösségbe beilleszkedjen. Ugyanez az alapelv vonatkozik a nyelvmegtartásra is, így előfordulhat, hogy ha a gyermek elhagyja a kétnyelvű közösséget és nem használja valamelyik szerzett nyelvét, elfelejti azt.

                                                                                                    /Csuka Szilvia/

Felhasznált irodalom:

Crystal, David (2003): A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest

Grosjean, F. (2001). Life with two languages: An introduction to bilingualism (11th print. ed.). Cambridge, Mass.: Harvard University Press

Göncz Lajos (2004): A vajdasági magyarság kétnyelvűsége. MTT és az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Szabadka–Budapest

Navracsics Judit (2004): A kétnyelvű gyermek. Corvina, Budapest

Navracsics Judit (2002): Interview with Francois Grosjean on bilingualism

Navracsics Judit (2003): Fuctional distribution of languages and communicative needs in trilingual development. Veszprémi Egyetem, Veszprém

Törteli Telek, M (2010): Kétnyelvűség és szövegértés. Létünk, 2010/1.